The National Blue Trail in Hungary : Bódvaszilas ---> Rakacaszend 17,5 km / Chapter 4 (ENG/HUN)

Hello Everyone with another post of mine from the Blue Trail through Hungary!

Me and my wife travelled all the way from Bódvaszilas to Rakacaszend accompanied by her sister and nephew. This time we went backwards on the trail, because we need to cover the whole journey, which is the closest to our place, so our next objective is to reach Hollóháza, which is the far eastern part and the end of this trail.

Üdvözlök mindenkit egy újabb poszttal tőlem a **Kék Túráról** keresztül Magyarországon! 

Én és a feleségem kitűztük a célt **Bódvaszilastól Rakacaszendig** a huga és az unokaöccse társaságában. Ezúttal visszafelé haladtunk az úton, mert be szeretnénk fejezni azokat az utakat amik a legközelebb vannak a mi lakhelyünkhöz, így a következő célunk az lesz, hogy elérjük **Hollóházát**, ami a **Kék Túra** útvonal keleti és ezzel az utolsó állomása.

We started our journey reaching the station of Bódvaszilas just like in our very first journey and we were heading to east to the closest hill. You can easily see that this hill was a rock mine, because over time the top of the hill was carved, but luckily they stopped this quite a long time ago and as you will see all the equipment was eaten by rust and nature. Right before we saw the mine and the old buildings we crossed the Bódva river and ant the end their was an abandoned hunting lodge as well. I can imagine that not long before it was populated with people coming into the nature to enjoy the good weather and nearby scenery.

Utazásunkat **Bódvaszilas** állomásról kezdtük, éppen úgy, mint a legelső utunkkor, de most kelet felé indultunk a legközelebbi dombhoz. Könnyen észrevehető, hogy ez a domb kőbánya volt, mert az évek során a domb tetejét kiásták, de szerencsére ezt már jó ideje abbahagyták, és ahogy látni fogjátok, az összes felszerelést elnyelte a rozsda és a természet. Pont mielőtt megláttuk volna a bányát és a régi épületeket, átkeltünk a **Bódva** folyón, aminek a végén volt egy elhagyott vadászház is. Könnyű elképzelni, ahogy korábban emberek használták, akik a természetbe jöttek, hogy kihasználják a jó időt és a környező tájat.

The first village we arrived was Bódvarákó, which had only one main road and beautifully restored old houses. In the middle of the village their was our stamping location next to a little restaurant, where the host was amazing and provided us an extra stamp into our booklet.

Az első falu, ahova megérkeztünk **Bódvarákó** volt, amelynek csak egy főútja van, de gyönyörűen felújított régi házakat lehet találni. A falu közepén volt a pecsételő helyünk, ahol volt egy kis vendéglátó ipari létesítmény is, ahol a házigazda nagyon aranyos volt és egy különleges pecsétet is adott a füzetünkbe.

As soon as we left the village the land turned into a green and beautiful scenery, which looked like a wallpaper from Windows. It his quite hard to show you how it felt being there, because sadly their is no sense of depths through the pictures, so you need to believe me that it was amazing.

Slowly we reached the feet of the hill and we had to climb up from 157 m to 372 m according to my watch, which took quite a lot of energy from us and we had to stop few times to catch some breath.

Amint elhagytuk a falut a táj gyönyörű zöldre váltott és úgy nézett ki, mint egy Windows háttérkép. Elég nehéz megmutatni, milyen érzés volt ott lenni, mert sajnos a képeken nincs mélységérzet, így el kell hinnetek, hogy nagyon jól nézett ki.

Lassan elértük a hegy lábát ahonnan fel kellett másznunk 157 méterről 372 méterre legalábbis az órám szerint, ami elég sok energiát igényelt tőlünk párszor meg kellett állnunk, hogy kifújjuk magunkat.

Finally we reached the top of the hill and we had to descent a little bit, where we arrived an old Martonyi pálos kolostorrom. This Gothic monastery of the Pauline monks has stood deep in the forest and it is built nearly 700 years ago, whose ruined walls have surprisingly withstood the centuries in good condition. Since 2015, we can see the complex restored, excavated, and partly rebuilt. We can visit the monastery with only a minimal detour travelling on the National Blue Trail between Bódvaszilas and Boldogkőváralja.

Végül elértük a domb tetejét ahonnan végre kicsit lankásabb volt az út és lefelé tartott, majd megérkeztünk a régi **Martonyi pálos kolostorromhoz**. A kolostor közel 700 évvel ezelőtt épült és a **pálos szerzetesek gótikus kolostora** volt mélyen az erdőben, amelynek romos falai meglepő módon évszázadokon át jó állapotban maradtak. 2015 óta láthatjuk a komplexumot helyreállítottan, feltárva és részben újjáépítve; a **Kéktúra Bódvaszilas** és **Boldogkőváralja** közötti szakaszáról minimális kitérővel látogathatjuk meg.

We took a bit of rest at the shadow of the monastery and with refreshed energy we continued our journeys through dense forest, but strictly on the trail to keep up our speed and not to lose too much time. We have travelled around 10 km from the monastery into the next village, which was Tornabarakony. This was another small village along our way where we saw only few souls there, so it is a perfect place to retreat if you want a quiet place to enjoy. The stamping location was front of the village temple, so it was easy to find, so as soon as we acquired we followed the road out of the village. The weather was amazing and it was around 3 at the afternoon, so the sun started to became quite warm.

Egy kicsit megpihentünk a kolostor árnyékában, amjd pedig felfrissült erővel folytattuk utunkat a sűrű erdőn keresztül, de szigorúan az ösvényen maradva, hogy tartsuk a sebességünket és ne veszítsünk túl sok időt. A kolostortól körülbelül 10 km-re volt a következő falu, ami **Tornabarakony** volt. Ez a falu szintén egy kis falu volt az utunk mentén, ahol csak néhány lelket láttunk összesen. Az bélyegző poon a falu temploma előtt volt, így könnyen megtaláltuk, és amint megkaptuk a pecsétet, elindultunk az útun kifelé a faluból. Az idő csodálatos volt, és délután körülbelül 3 óra lehetett, így a nap már elég meleg volt.

Their was a long ascent on a dirt road next to the fields, which was a bit difficult, because of the heat, so we were happy when we reached a small forest on top of the hill, where we were able to take advantage of the cool shadows there. We left that little forest behind quite quickly and we saw huge fields until we reached our final destination, which was Rakacaszend from where our bus departed at 18:40 and we collected our last stamp of the day. The only issue was that we had to reach that bus no matter what, because that was the last bus from there on that day, so if we didn't want to spend our night there until the next morning. Luckily we managed to reach the bus and collected the stamp as well.

Hosszú emelkedő következett egy földúton a mezők mellett, ami egy kicsit nehéz volt a meleg miatt, és nagyon örültünk, amikor elértünk egy kis erdőt a domb tetején, ahol kihasználhattuk a hűvös árnyékot. Ezt a kis erdőt elég gyorsan magunk mögött hagytuk és hatalmas mezőket láttunk az erdőből kifelé jőve, amíg el nem értük a végső célpontunkat, ami **Rakacaszend** volt. Innen a buszunk 18:40-kor indult, és még össze kellett gyűjteni az aznapi utolsó pecsétünket. Bármi áron el kellett érnünk azt a buszt, mert az volt az aznapi utolsó járat onnan, és nem akartunk ott ragadni másnap reggelig, de szerencsére sikerült elérni a buszt és begyüjteni a bélyegzőt is.

We enjoyed this journey quite a bit, which was around 17,5 km long and with a "steep" ascent at the beginning we were a bit tired from the start, but it was worth it, because the view and the landscape were beautiful and in the middle of the forest everything was so calm.

Soon we will continue our journey going to Baktakék and from there to Boldogkőváralja, because this time in April the weather is amazing and warm, but not to warm for a hike, so I just need to find another free day from work.

Thank you so much following us through this journey as well and I hope I will see you in the next chapter as well! 😇

Nagyon élveztük ezt a túrát is, amely körülbelül 17,5 km hosszú volt, és mivel az elején egy „meredek” emelkedővel kezdődött kicsit kifáradtunk miatta, de nagyon megérte, mert a kilátás és a táj gyönyörű volt az erdő közepén pedig minden olyan nyugodt és csendes volt.

Hamarosan folytatjuk utunkat Baktakék felé, onnan pedig Boldogkőváralja következik, mert az idő nagyon jó és meleg Áprilisban, viszont nem túl meleg, szóval csak egy szabad napot kell találnom a munkából.

Köszönöm hogy velünk tartottál ezen az úton is és remélem megnézed a következő részt is! ��