Mivel a kriptók decentralizáltak, ami azt jelenti, hogy nincs központi szerver, valakinek kell teljesítményt, és áramot biztosítani, hogy működjön. Ezt úgy oldották meg, hogy úgynevezett "bányászok" letöltik az egész blokklánc rendszert a gépükre, és rajtuk keresztül mennek az utalások. Minnél több ilyen van, annál stabilabb a rendszer.
Ez a PoW rendszer - proof-of-work, ami magyarul a munka bizonyítékát jelenti, tehát itt teljesítményt és munkát kell beadni. Cserébe a bányászok kapják az utalás díját, és az újonan megjelent pénzt (az inflációt).
A rendszer hátránya, hogy sok energiát használ az utalás, mert minden utalásnál egy rejtvényt kell megoldani a gépeknek, amit tippeléssel lehetséges. Aki eltalálta, az alkotja meg az új blokkot.
Ilyen a Bitcoin, Ethereum (jelenleg), Ethereum Classic, Monero, Bitcoin Cash, Dash, stb.
A másik lehetőség a PoS - proof-of-stake. Itt nem teljesítményt kell beadni a rendszerbe, hanem egy véletlen generátorral alkotják meg az új blokkot és annak van több esélye, akinek több a pénze. Tehát ha nagyobb összeg van az embernek az adott kriptóban, akkor nagyobb a valószinűsége, hogy ő csinálja meg a blokkot, és övé a blokkban található utalás díja.
Ilyen a PIVX, Blackcoin, Cloakcoin, stb.
Folyamatosan találnak ki az újabbnál újabb díjazási rendszereket, hogy az embereknek érdekük legyen az adott kriptó rendszert fenntartani, de még egy van, ami szerintem fontos: a PoI rendszer - Proof-of-Importance. Ez a fontosság bizonyítéka, ami egy hibrid rendszer. Van benne PoW és PoS is, megnézi a rendszer, hogy mennyit utal az ember, mennyire használja. Ezek után kap egy százalék számot, mondjuk 0,01%, és az utalások díjainak ennyi százalékát kapja meg.
Ilyen a NEM.
Természetesen ez egy leegyszerűsített megfogalmazás.
Az is előfordul, hogy egy kriptó PoW-ről átvált PoS-re. Ilyenkor általában 2 részre válik a pénz. Ez lesz az év vége felé az Ethereummal, de erről a következő cikkben.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Üdvözlettel: Zoltán