Dukley Art Center, Kotor / Dukley Művésztelep, Kotor
You are reading the transition of my blog from a centralized service taken over by the Hungarian government into the open territories of Hive. It is also part of my onboarding efforts towards fellow Hungarians and open-minded folks in general, as I'm translating some of my posts to English, making this project bilingual. I utilize my blog's social media channels to promote this trail-blazer platform.
My blog was about programming, IT, Space Exploration, Retro/Indie Gaming, Freelancing mainly, while topics of Sustainability, Law, Crypto and related travel entries were also present, as some of my friends honoured me with their contribution. Part of the rewards will go to the account
, serving as a fund of incentive for my inner circles to get their asses to Hive. I hope it can be turned into a more general community fund one day for projects related to the Hungarian community yet to be built on Hive. I ran my blog by the pseudonym Indie Crawford. Hereby, as an act of determination, I step out of the shadows. Now comes a Babel fish, marking a language switch.
🐟
Feljebb a nyelv váltást jelzendő, egy Bábel-halat látsz, amit pedig olvasol az nem más, mint a blogom átmentése a kormányzat által leuralt Index fennhatósága alól, egy minden tekintetben szabadabb platformra. Azzal a céllal folytatom itt, hogy magyar nyelven is promótáljam ezt a nem mindennapi közösséget, a Hive-ot. Ha támogatni szeretnél engem, vagy megismerkednél egy igazságosabb média-felülettel, regisztrálj és olvasd el
kiváló alapózóját, egyelőre angolul. Ha kérdésed van, nyugodtan használd a komment szekciót.
A blogom főként programozásról, IT-ről, űrkutatásról, videójátékokról szólt, de érintette a fenntarthatóság, a kriptovaluták, vagy az e-jog témaköreit is időnként, hála a baráti hozzájárulásoknak. A pénz egy részét, amit az itteni posztjaimra leadott szavazatok képeznek, egy
Hello World!
But not like that. Yet, I have to come out: I am a programmer.
No, you're not, you are a webdev, Senior C-sages might say, and it is fine, but don't get lost within "terminus" here. Worse than any addiction, religious obsession or mania, it is impossible to look at this industry simply as a profession. It is a vocation. Akin to arts in this regard.
This occupation is about continuous learning and the thrill of solving problems and can not be approached with anything but love. The passionate poet of computer code, however, like some artists, pays a great price for her intoxicating affection, and I am not telling about the various substances affecting health badly. Well, not only.
This is your hobby, it is not? You can easily have it done, use your magic power, would you?
We need nothing fancy. It is something simple, really
Our plans are not 100% ready. We hoped for researching together. By the way, how fast you can deliver? We don't have a lot of time OR money, you see.
How Hungarian humorist Géza Hofi put it: Great, gratuitous work.
He aimed at that precious thing called Socialists Work Ethics back in the communist days of Hungary, but the question of money-work relation is unfortunately actual in the country still.
What part someone as a freelancer or with a day job can earn of that can be made in some of the neighbouring countries – the decadent West, authority liked to call them and likes to call them yet again – is widely variable.
Consider it for a job, despite its rewarding nature, demands continuous effort. A job spent in an office for 8-9-10 hours a day, getting unbearably tiring and stressful pretty fast when ill-organized, fast-paced deliveries start to produce intermingling layers of open issues, regardless of one's qualities as a programmer. Vertebras and dioptries can sacrifice during the process, but not those only. Sometimes the end-product itself is something that the developer at its heart can not support with a full heart.
The dream job can become a nightmare seamlessly
Avoiding the above and crafting software with care has got plenty of literature for decades, technics becoming actual again and again, as IT blooms. Of course, if the firm or the customer cannot pay enough for coding, it has a determinantal effect on the end game.
I tend to think that there are more positive examples in Hungary these days than bad ones, but sometimes cool startups can turn out to live on government contracts, and quality is only for the surface or is getting mixed in with propaganda. Flourishing ventures main profile can turn out to be porn. (Heck! The founder of LiveJasmin is running for PM these days, a joke not so funny if you ask me.) One may have to make a compromise uglier than she wants. Long known acquaintances becoming a client may be ignorant of what a project would demand of both parties and can get lost after a few weeks of work, even without paying a dime, if someone is not provident enough to have a contract written.
After not so long, our imaginary craftsman realizes that she should be her own boss, not to give up her time or integrity, her ideas nor her ideals, and especially to hold on to the vocation she regards as art. She becomes a freelancer first, then aims for perfect independence. Naturally, it needs more than solving algorithmic problems, but this is the beauty of the challenge. From code monkey, she becomes a life software engineer. Or a software monkey, leastwise.
We want to live a complete life, and it turns out that the job calls for a whole person already. We cannot go timidly into the depths. It has to be a head jump. The water seems cold only while you are waiting outside, after all.
🐟
Helló ismét, Világ!
Tartozom (legalább) egy coming-outtal: programozó vagyok.
Szenior C-mágusok, amilyen például 
Úgyis szereted ezt csinálni, neked ez olyan könnyen megy, csak lepötyögöd és kész is!
Nem kell semmi flanc, valami legegyszerűbb dologra lenne szükségünk.
Nem tudjuk pontosan mit szeretnénk, reméltük te segítesz kitalálni, viszont mielőbb kéne és lehetőleg olcsón, hehehe...
Hofi örökbecsűjét idézve: „Igényes, ingyenes munka.“
A pénz kérdése Magyarországon hatványozottan jelentkezik, vagyis sokszor inkább sajnos a gyök alatt.
Szabadúszóként, de alkalmazottként is kérdéses, mekkora hányadát tudja megkeresni egy szoftverfejlesztő annak, amit a hanyatló Nyugaton kapna, ugyan azért a munkáért.
A munkáért, ami gyönyörködtető és szórakoztató jellege ellenére komoly energiabefektetést, folyamatos tanulást igényel, és ami céges keretek között, ötször 8-9-10 órában, először csak monotonná, később elviselhetetlenül stresszessé válik, ahogy a problémák megoldása helyett, az olykor rosszul szervezett, de túl nagy mennyiségű munka problémák újabb és újabb egymásra rakodó rétegét halmozza egymásra, lényegében függetlenül a programozó kvalitásaitól. Beáldozva közben csigolyákat, dioptriákat, de sokszor ennél többet is, olyan termékeken dolgozva, amivel esetleg a készítő nem is tud azonosulni.
Az álommeló könnyedén rémálommá válhat
Ezen folyamatok elkerülésének, a szoftver fejlesztés célravezető módszereinek évtizedek óta komoly irodalma van, mely az IT technológiák rohamos fejlődésével újra és újra aktuálissá válik. Persze ha az alkalmazottakat nem tudja, esetleg nem akarja rendesen megfizetni a cég vagy a megrendelő, az nagyban determinálja a végkifejletet.
Hazánkban szerencsére azért akadnak bőven pozitív példák is, mégis előfordul, hogy a menő startupról kiderül, hogy állami megrendeléseken csüng, és a minőség csak külcsíny, a tartalom pedig politikai. A fizetőképes cég fő profilja esetleg a pornó (helló, Gattán György!), és a piacvezető minőségért és a vonatkozó bérekért olyan megalkuvást kell kötni, amihez nem mindenkinek fűlik a foga. Ezer éves ismerősök megrendelővé válva elfelejthetik mennyi energiabefektetést igényel mindkét fél részéről a munka, és néhány hét után el is állhatnak az egésztől, esetleg fizetés nélkül.
Szóval könnyen eljut az ember odáig, hogy a saját maga főnöke szeretne lenni, hogy nem szeretné feladni az idejét, az integritását, az ötleteit, vagy a hivatást, amelyre művészetként tekint. Először szabadúszóvá válik, idővel esetleg a teljes függetlenségre tör. Ez persze lényegesen többet követel algoritmikus problémák megoldásánál, de ebben rejlik a dolog szépsége is. Kódmajomból szoftverfejlesztővé, vagy legalábbis szoftvermajommá lesz.
