Szerintem az életében mindenkinek legalább egy alkalommal ki kellene próbálnia egyedül utazni. Kötelező lehetne, mint az írás-olvasás, középiskola után egy évre, fél évre vagy csak egy pár hónapra. Annyi mindenre megtanítaná a fiatalokat még a nagy betűs élet előtt. Képet kapnának a valós világról és a saját szemükkel tapasztalhatnák meg a nemzetek, kultúrák, országok sokszínűségét. Kinyílna a gondolkodásuk és a feladatokat, amiket az élet eléjük sodor is más perspektívából oldanák meg.
Legyünk őszinték, nincs olyan kirándulás, ahol ne kellene valamilyen váratlan problémát elhárítani. Eltűnt pénztárca, útlevél, csomag, járat lekésés, esetleg sürgős orvosi ellátás. Ha csak azt nézzük, hogy új, ismeretlen környezet, más szokások és még valószínű, hogy a beszélt nyelv is sok esetben eltérő, akkor is óriási önismeretre tehet szert az utazó. Mindenképp talpraesettebbé és önállóbbá válik.
Az új emberek szemével értékeled a tulajdonságaidat, esetleg felismered azokat a jellemzőket magadban, amiket eddig nem láttál. Megtapasztalod a jóságot, a ravaszságot és rájössz, hogy csak te felelsz magadért. Az emberismerő képességek kifejlődnek egy-egy társ nélküli utazás során, ha nyitottak vagyunk rá. Kiben lehet bízni és kiben nem. Az is nyilvánvalóvá válik, hogy semmi nincs ingyen és mindennek meg kell adni az árát. Persze vannak a jótevők, vagy mi magunk is lehetünk azok. Az viszont biztos, hogy minden tettnek lenyomata marad a világban és nem mindegy mit áramoltatunk, mivel ugyan az a pozitív vagy negatív energia tér vissza hozzánk is.
