Ság hegy látképe Kemenesalja központjában magasodik a vidék ékessége, a 279 m magas Ság hegy. 1975-ben nyilvánították védetté. Különös módon éppen az évtizedekig (1910-től 1958-ig) tartó bazaltbányászat, mely végérvényesen megfosztotta a hegyet eredeti, természetes jellegétől, egyben segített feltárni geológiai történetét, majd - közvetve - más értékeire is ráirányította a figyelmet.
A hegyet létrehozó vulkán kb. 5 millió éve volt aktív. Az első időkben aláhulló vulkáni porból álló rétegekre többszöri kitörés során láva ömlött, mely kemény, ellenálló bazalttá szilárdult. Ez a szél, víz, hőingadozás által lassan pusztított lávapajzs megvédte az alatta fekvő, lazább rétegeket. Míg alsóbb lankáin még az egykori pannóniai beltó homokos üledékeit találjuk, addig a lejtők felső részein a kiszórt vulkáni tufa, illetve a bazaltperem pusztulása során lesodródott kőzettörmelék borítja a felszínt.
A hegy eredeti alakja nagyjából észak-déli irányban elnyúlt csonkakúp volt, az enyhén egyenetlen, füves-bokros plató legmagasabb pontja 291 m-ig emelkedett. A bányászat során a vulkáni pajzs jelentős részét lefejtették, csak a peremeken, és az egykori kürtő környékén maradtak meg magasabb részek. Az így keletkezett hatalmas kráter falain feltárul előttünk az 5 millió éves múlt, tanulmányozhatjuk a megmaradt lávapadokat, kürtőkitöltéseket. Utunkat egy szépen megszerkesztett táblákkal ellátott geológiai tanösvény segíti.
Részlet a bazaltbányából A Ság hegy azonban nemcsak geológiai érdekességeiről nevezetes, legalább ugyanilyen figyelmet érdemel élővilága is, főként ritka fajokat is őrző növényzete.
A hegy geológiai felépítése és lejtésviszonyai sajátos helyi klímát alakítottak ki, mely jóval szárazabb a környezeténél. Ez a körülmény kedvezett a száraz pusztai növényfajok megtelepedésének. Az eredeti növényzet a hegy felső részén maradt meg legtovább, ahol szőlőművelés már nem folyt, viszont a bányászat ezt nagyrészt elpusztította. Korábban nagyobb számban találtak itt tavaszi héricset, fekete- és leánykökörcsint, melyek most már csak elvétve fordulnak elő. Ugyanez lett a sorsa az egykori hegytetőn szép számban élő árvalányhajnak, és a lejtőket fedő karsztbokorerdőknek is. Jellemző fafajai a molyhos tölgy, a cser, a vadkörte, és az ostorménfa. A fák ritkásabban álló csoportjait átszövik a sziklagyep kisebb-nagyobb foltjai. Ezek a társulások nyújtanak otthont a nagy ezerjófűnek, a tarka nősziromnak, a selymes boglárkának, és a piros kígyószisznek. A bányászat által megzavart területeken másodlagosan szaporodott el a hegy nyári dísze, az ékes vasvirág. A platóperemi részeken, görgetegkövek által fedett felszíneken sziklai gyep alakult ki. Tavasszal messze virítanak a sziklai ternye sárga foltjai, majd ezt követik a fehér varjúháj fehéres virágai. Az északi és az aranyos fodorka, valamint az édesgyökerű páfrány a kőzetrepedésekben telepedtek meg. A pikkelypáfrány már kipusztult a hegyről, csak Celldömölk egy kőkerítésén él belőle 2-3 példány.
A terület állatvilága nagyrészt még feltáratlan. Általánosságban elmondható, hogy a hegy közép-európai elterjedésű állatoknak ad otthont, közülük is főként a melegebb-szárazabb klímát elviselő, nagy hőingadozást is tűrő fajok gyakoribbak. A töredékesen fennmaradt karsztbokorerdők megőrizték a rájuk jellemző rovar- és pókfajokat. A nappali lepkék csekély fajszámmal vannak jelen, ugyanakkor egy-egy faj képviselői nagyobb egyedszámmal élnek itt, mint például a sakktábla lepke. A sziklagyepekkel mozaikos szerkezetet alkotó molyhos tölgyesek lepkefajokban szegényebbek. A molyhos tölgy kemény, bőrszerű levelei egyes bagolylepkéknek, míg a görgeteglejtők zuzmófoltjai számos zuzmószövőnek jelentenek táplálékot. Tavasszal a nagy potrohú nünükék, és a sároshátú bogár fekete-szürke példányai gyakoriak. A gyorsan felmelegedő talajon számos sáskafaj tenyészik, ősszel nemegyszer találkozhatunk a bokrokon, kórókon zsákmányára váró imádkozó sáskával is.
A hegy száraz klímája miatt a puhatestű fauna szegényes, mindössze a redős csiga, és a tüskéscsiga számára nyújt megfelelő élőhelyet a terület.
Ság-hegyi szőlők Madárvilága azonban gazdagnak mondható, számos ritkaság fészkel még ma is a területen. A hetvenes években még költött itt a kövirigó, de azóta nem látták egy példányát sem. Néhány éve telepedett meg a holló, mely a kráter meredek falán fészkel. A ragadozó madarak közül gyakran köröz a hegy felett a vörös vércse, illetve több bagyolyfaj figyelhető meg, így a macskabagoly, a gyöngybagoly, az erdei fülesbagoly, valamint a kuvik. Egy felhagyott homokbányában néhány gyurgyalagpár talált költőhelyet. Az őszi madárvonulás idején nagy csapatban gyülekeznek a kráterben az indulásra készülődő molnárfecskék. Az énekesmadarak közül leggyakoribbak a csuszka, az énekes- és feketerigó, a fülemüle.
Az ember jelenléte miatt nagyobb testű emlősök ritkán láthatók a hegyen, ugyanakkor számos kistestű emlős nagy számban tenyészik. Így a közönséges erdei egér, az erdei pocok, és az utóbbi időkben elszaporodott nyest gyakoriak.
A Ság hegy kultúrtörténeti emlékeiről sem szabad megfeledkeznünk. Az egykori, a Cinca, Kodó és a Mágorta mocsaras lapályaival körülzárt, meredek oldalú szigethegy már az időszámításunk előtti korokban természetes erődként nyújtott otthont a kőkor, majd a bronz- és vaskor népeinek. Az avarok földvárat emeltek a hegyen, a rómaiak idején pedig már szőlőt is termesztettek oldalain. A magyar történelem során meghatározó volt a táj életében a szőlőművelés. Magyar nyelvű hegyközségi törvénykönyve a legrégebbiek közé tartozik. Napjainkban is híres bortermő vidék, az itteni borok magas savtartalmúak, étvágygerjesztő hatásúak.
A geofizikai kutatás történetébe is beírta nevét a hegy; Eötvös Loránd 1891-ben itt végezte el az azóta róla elnevezett torziós ingával egyik kísérletét. Emlékét bazalt emlékoszlop őrzi a turistaház mellett.
Napjainkban a Ság hegy Kemenesalja talán legismertebb kirándulóhelyévé vált. A 2013. áprilisában átadott Kemenes Vulkánpark Látogatóközpont épületében (Vulkán-ház) egy egyedülállóan látványos, interaktív kiállítás kínál felfedező utat a tűzhányók világába. A fentebb már említett, geológiai tanösvény végigvezeti a látogatót az egykori bazaltbánya sziklafalai között, megismertetve a hegy kialakulását, kőzettani felépítését. A turistaház közelében madártani tanösvény segít felfedezni a terület madárvilágát.
Túráinkhoz legjobb kiindulópont az alsósági (keleti) oldalon épült Sághegy Fogadó, amely mellett autóparkoló is található, illetve a közeli buszmegállótól is elindulhatunk, ahova Celldömölkről rendszeresen közlekednek járatok. A fogadótól nem messze, a nemrég felújított Sághegy Múzeumban, a bánya egykori transzformátorházából kialakított épületben ízelítőt láthatunk a hegy geológiájából, régészeti anyagaiból, bányászatából, szőlőműveléséből, élővilágából. A múzeum melletti Kőparkban a Magyarországon előforduló vulkáni, illetve magmás kőzetekkel ismerkedhetünk.
A Vulkán-házban az Eötvös-féle inga egy eredeti példányát is kiállították.
Már messziről is feltűnik az 1934-ben felavatott, a magyar történelem egyik legnagyobb tragédiájára, az ország megcsonkítására emlékeztető Trianoni Kereszt. Felállításához a környékbeli községek, és a Sághegy Bazaltbánya Rt. is segítséget nyújtottak.
A hegyet érinti a kemenesaljai sárga jelzésű turistaútvonal, mely a jánosházai vasútállomástól a kemenessömjéni Berzsenyi-pincéig szeli át a tájat. Mesteri felé a sárga kereszt jelzés vezet le, míg a hegytetőre a sárga háromszög kapaszkodik fel. Ezeken az utakon, és a kráter sziklavilágát bejáró ösvényeken emlékezetes túrákat tehetünk, gyönyörködhetünk abban a páratlan panorámában, amely, főként tiszta időben, a csúcsról nyílik.