Ahányszor látlak Tavasz lesz a télből Csend lesz végre, béke Mosoly lesz a könnyből – Ossian Ilyen varázserőt ritkán tapasztal az ember. Olyan csapda ez, amibe önként sétál bele, még akkor is, ha nem neki

Anyám szegény, segített, szurkolt nekem Hogy legyen más, legyen szebb az én életem Azóta már, mióta sorsom hordom Ő velem van álmomban, az ő álmát is én álmodtam – Ossian Édesanyám nem volt olyan végletekig

Mint éles kés a szenvedés Hosszú ráncokat vés – Ossian Az idézetek arra valók, hogy szebb szavakkal mondják el, amit amúgy is tudsz vagy érzel. Ezért osztják meg olyan sokan őket és ezért tettem őket könnyen

Visszakérnék mindent Mégsem teszem Te mocskos-szajha élet Még mindig szeretlek – Ossian

Ismerjük jól hajnalok fázós arcát Problémák súlyos terhét, a kitartó munkát Tudjuk már rég, sosem lesz sokkal könnyebb Küzdenünk kell, másoknál ezerszer többet – Ossian

Tudom én jól: a tények makacs dolgok A tények tudják már, hogy én is az vagyok – Ossian

Elkísér a szél Átölel, és titkot mesél Az óceán oly mély Lelkemben a világűr csendje él – Ossian

Vállaltam a múltamat, bár van, ki megtagad Kitéptem a fájdalmakat, amíg velem vagy – Ossian

Sóhajtásom sodró tavaszi szél Arra biztat Aki meg nem áll, mindent elér – Ossian

Mégis elindultam, a semmiből kezdtem el Határt, mit mások szabtak, nem fogadhattam el – Ossian

Szól, bennem szól Megóv és újra átkarol Mélysötét éjben egy árva fáklya Útvesztő mélyén a gyertya lángja – Ossian

Lehet, hogy kezeimmel a semmit markolom De nem hagyhatom, ökölbe szorítom – Ossian

Fázva forró nyárban 36 fok örökös lázban – Ossian

Torkodon a kés; most mondhatnád: na és? A tegnap felejthető és messze a szép jövő – Ossian

Hibáim, vétkem, bűnöm meggyóntam rég Mentségem nincs más semmi, csak az őszinteség – Ossian

Éltél úgy, ahogy élhettél Elismerted, ha tévedtél Van, aki várt, és volt, ki sárt dobált – Ossian

Dolgok Mit néha senki sem ért De tesszük valamiért Küldetés – Ossian

A mostoha idő tanított Hogy legfőbb jog az ököljog S ha elárulnak, majd megszokod Nem nagy dolog – Ossian

Elherdált évekből Magányból, csendekből Úgy lobban fel Hogy örökké tartson A Szabadság Rabja A bilincset várta Mely átölel – Ossian

Az utca volt az én iskolám Szöges ostor a Bibliám A fizetségem, hogy élhetek És még remélhetek – Ossian